udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
2
találat
lapozás: 1-2
Névmutató:
Maiorescu, Toma George
1995. december 21.
A romániai Országos Audiovizuális Tanács elnöke részére Toma George Maiorescu tanácsos Jegyzetek a Duna Televízióról címmel belső használatra készült írásában elemezte a magyar műholdas televízió műsorát. Ebben az írásában a szerző Csoóri Sándort sovinisztának és irredentának, míg Kincses Elődöt szintén sovénnek és revizionistának nevezte. Kincses Előd, aki hamarosan ügyvédi irodát nyit Marosvásárhelyen, dec. 21-én Budapesten sajtóértekezletet tartott. Elmondta, hogy amikor megismerte Maiorescu jegyzetét, amely hazug és a tényeket elferdítő állításokat tartalmaz, akkor nyílt levélben válaszolt és levelét elküldte az Evenimentul Zilei, az Adevarul és a Romania Libera lapoknak. Ezek a lapok azonban két hete nem közlik levelét, ezért fordult a magyar sajtóhoz, segítségért. A tanácsnok Kincses Elődöt bűnösnek nevezte az 1990-es marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatban, amikor a román főügyészség hivatalosan megállapította ártatlanságát. Kincses Előd kiigazította Maiorescut: a Duna Tv-t nem a Magyarok Világszövetsége /MVSZ/, hanem a magyar költségvetés finanszírozza. Megengedhetetlennek nevezte Maiorescu azon megállapítását, hogy ha egy magyar Romániában született, akkor szülőhazájának csakis ellensége lehet. /Magyar Nemzet, dec. 22./2014. december 22.
A gúzsba kötött történelem
Nemcsak a régmúlt história fals Romániában, hanem a közelmúlté is. Csak úgy ámulok a friss legendák hallatán. Megtörtént, hogy beszédébe belehevült ismerősömre rá kellett szólnom, hogy együtt voltunk ott, tudom, mi történt. Mintha álomból rezzent volna fel, úgy nézett rám, már-már hitte a meséjét. Még a Kovászna megyei Zoltánból származó Dan Jóska forradalmárvezér is néha elvetette a sulykot. Ilyenkor magyarul odasúgta nekem: „színesítem egy kicsit a történteket, hogy érdekesebb legyen”.
Áltörténészek hada könyveken keresztül lódít a decemberi eseményekről mindenfélét össze, a valódi historikusok még hallgatnak. Pedig a szemtanúk tucatjával halnak anélkül, hogy fellibbentették volna a fátylat a titokról. Például: a diktátor elmenekülése után miként jelenhetett meg egyszerre a valahai központi bizottságnál és a televíziónál a moszkoviták és az oroszbarátok sora? Éppen arra sétáltak?! Néhányuk a hosszú listából: Ion Iliescu, Toma George Maiorescu, Petre Sălcudeanu, Dumitru Tinu, Silviu Brucan, Nicolae Militaru, Alexandru Bârlădeanu, Ioan Grigorescu…
Ami rosszul kezdődött, rosszul is folytatódott, hullámokban jöttek az újabb és újabb titkolnivalók. És innen is, onnan is tették a dilettáns, felelőtlen vagy egyszerűen korlátolt embereket felelős tisztségekbe. Sokuk korruptnak bizonyult, de mindegyikük nacionalistának. Pedig eleinte reménykedtünk, hogy elismerik: a magyaroknak is szülőföldje Erdély. Nem így történt.
Párizsi útján készített interjúval a kezemben mentem az akkor még elnökjelölt Emil Constantinescuhoz, megkérdezni: mit keres szövegében a nacionalista felhang. Félreértésről beszélt. De nem volt az. A nemzetállam alkotmányból való kivételéről később sem akart hallani. S csend lett a bányászjárások körül is. A parlamentet elfoglalt vájárok között volt magyar is, aki az RMDSZ-es képviselők mellé ült, megvédeni őket. Tőlük hallottam, hogy az akkori szállításügyi miniszter (későbbi államelnök lett) engedett szabad utat a vonatuknak.
Ezt nem hallhatta Petre Roman, a miniszterelnök, hiszen ő a kerítés átugrásával volt elfoglalva. Az ő feladata az volt, hogy bezárja, lerombolja a gyárakat, üzemeket. Teljesítette. Emlékszem a napokra, amikor arról szónokolt, hogy ebben az országban minden rozsdás vas. Ebből aztán jól meggazdagodtak az élelmes fiúk.
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
lapozás: 1-2